Központi fűtésnél a hőt nem a felhasználás helyén állítjuk elő, hanem egy központi helyen. Egyetlen hőtermelő berendezéssel elláthatjuk egy lakás, egy családi ház, de egy egész társasház fűtését is. Az ilyen rendszerek egy időben korlátlan számú helyiség fűtésére alkalmasak, mivel az előállított hőenergiát valamilyen hőhordozó közeg (víz, gőz, levegő) segítségével továbbítják a fűtendő helyiségekbe.
Az egyedi fűtéseknél a hőtermelés és a hőleadás is a felhasználás helyén történik. Ilyen elven működik minden hagyományos berendezés: kandalló, kályha, cserépkályha, kemence, de a modernebb készülékek közül is számos: gázkonvektor, elektromos hősugárzó, hőtárolós elektromos kályha. Az egyedi rendszerek hátránya a rosszabb hatásfok, és a készülékek számával arányosan növekvő meghibásodás-veszély és szervíz költség.
A lakáson belüli, gázkazános központi fűtés hétköznapi neve a cirkó rendszer. A gázkazánnal előállított fűtővizet a radiátorokon keresztül cirkuláltatjuk, aminek során a méretezett fűtőtesteken megtörténik a hőleadás, és a lehűlt fűtővíz visszakerül a hőtermelő berendezésbe. Ezen az elven egy garzonlakás, de akár egy több szintes családi ház fűtését is magas hatásfokon tudjuk ellátni. Az ilyen elven üzemelő fűtések témakörének egy egész oldalt szenteltünk, ha ilyen megoldásban gondolkodik, érdemes áttekintenie.
A cirkó fűtésekről részletesenTöbblakásos épületek esetén sokkal gazdaságosabb megoldás egyetlen berendezéssel megtermelni a fűtési és használati melegvizet. A házközponti rendszerekkel kevesebb energia-veszteséggel és karbantartási-üzemeltetési költséggel oldható meg a lakókomfort fenntartása, mintha lakásonként külön-külön működő rendszereket alkalmaznánk. Mivel egy lépcsőházat, épületrészt vagy épületet egyetlen kazánház fűt, így a rendszer kivitelezési költségei is egyértelműen alacsonyabbak. A távfűtés tulajdonképpen a központi fűtés városrész-léptékű alkalmazása.
Tudni érdemes: A tényleges fogyasztás csak akkor osztható szét igazságosan a fogyasztók között, ha van beépítve egyedi hőmennyiségmérő a rendszerbe. Az egyedi hőmennyiség-mérő nem keverendő össze a radiátoron található költségosztóval. Míg az előbbi pontosan méri a térfogatáramot (egy vízórához hasonlóan), addig az utóbbi csak durva becsléssel közelíti a radiátor átlagos hőmérsékletét.
Egy helység vagy épület fűtésekor a hőfelhasználást, gáz (fűtőanyag) fogyasztást az alábbiak határozzák meg:
A központi hőtermelési mód szempontjából legelterjedtebb:
A hőelosztás módja szerint:
A központi fűtés méretezése hőszükséglet számítás alapján történik. Az adott épületet egy erre szolgáló programmal modellezni kell, ami alapján kiszámítható a kazán teljesítménye és az egyes rendeltetési egységek radiátorai (hőleadói) is méretezhetők. Általánosan elmondható, hogy minél nagyobb egy rendszer alapterülete, annál alacsonyabb az egy négyzetméterre jutó rendszerveszteség, ami az előállítás és elosztás során jön létre.
Tipp: Ha 1 °C-kal csökkentjük a lakás hőmérsékletét, akkor körülbelül 6 százalékkal csökken a fűtésre fordított energiafelhasználás. Ha rendelkezünk termosztatikus radiátorszelepekkel, érdemes tartósan csökkentenünk a nem használt helyiségek hőmérsékletét.
A központi fűtés tervezése – legyen szó családi házról, vagy egy egész társasházról – a rendszer koncepciójának kidolgozásával kezdődik. A rendelkezésre álló energiaforráshoz (földgáz, villamos áram, tűzifa, napenergia, stb.) megfelelő fűtőberendezést választunk, a megbízó költségkeretének figyelembevételével. A hőtermelés módja és a hőleadás szoros összefüggésben van, például kondenzációs kazános gázfűtések esetén alacsony hőmérsékletű hőleadókat érdemes választani. Valamennyi rendszernek jellegzetes előnyei és hátrányai vannak, mind költség, mind komfortérzeti oldalon, amelyeket érdemes alaposan megismerni, már a beruházás előkészítő szakaszában. A tervezési munkát úgy végezzük, hogy a választott műszaki megoldás maximálisan kielégítse a megbízó elvárásait, de egyúttal figyelembe vegye az építmény és a helyszín adottságait is.
Részletesebben érdekel a tervezés