Hogy működik? A vízteres kályhás rendszerek ugyanolyan elven működnek, mint a gázkazános cirkó rendszerek. A fűtővíz a hőtermelő berendezésben (kályha vagy kandalló), egészen pontosan annak vízterében melegszik fel, ahonnan egy szivattyú továbbítja azt a hőleadókhoz (radiátorok), a hőleadókban a víz visszahűl, majd a folyamat kezdődik elölről.
Kályha vagy kandalló?
A kandallók és kályhák között épületgépészeti szempontból nincs minőségbeli különbség, mivel közel azonos a hatásfokuk és a gyakorlati használatuk is. A tervezési szempontok mindkét készüléknél hasonlóak, így cikkünkben összevontan foglalkozunk velük.
Vízteres kályha
A vízteres kályha szabadon álló tüzelő berendezés, melynek felmelegedő fala vagy köpenye közli a szobával a meleget, hővezetés és hősugárzás révén. Anyaga jellemzően vas, öntöttvas, de reneszánszukat élik a cserépkályhák is. A vízteres berendezések hátoldalán található a fűtési kör előremenő és visszatérő csövének csatlakozója.
Vízteres kandalló
A kandalló egy beépített tüzelő berendezés, amelynek tűztere is a helyszínen épített. A hőleadás egyik része az épületszerkezeteken át történik, másik része sugárzással, illetve a keringő levegő felmelegítésével. Ha radiátoros fűtésre szeretnénk kapcsolni a kandallót, a megfelelő típusú és méretű vízteres kandallóbetétet kell beépítenünk.
Típusok: nyílt és zárt
A fűtés-oldali kialakításuk szerint két csoportra bonthatjuk a vízteres kályhákat és kandallókat: nyitott, illetve zárt (nyomás alá helyezhető) rendszerűek. A különbség csak a készülék nyomástűrő képességében áll, meglévő radiátoros rendszerekre általában a zárt típusok köthetők.
A nyitott rendszerű készülékeknek egy fűtővíz előremenő és egy visszatérő csatlakozásuk van. A csatlakozó elosztóhálózat nincs nyomás alatt, a víz tágulását egy nyitott tágulási tartály biztosítja, ami általában a padláson van.
A zárt rendszerű készülékek nyomás alá helyezhetők, és zárt tágulási tartállyal kombináltak. A zárt készülékek korszerűbb típusai rendelkeznek beépített hűtőkörrel is, ami közvetlenül az utcai vízhálózatra van kötve, és a célja, hogy üzemzavar vagy túlfűtés esetén megakadályozza a készülék túlmelegedését, károsodását.
A fentiek nem keverendők össze a nyílt, illetve zárt égéstérrel! Az égéshez szükséges levegő utánpótlásának módja alapján ugyanis megkülönböztetünk nyílt és zárt égésterű tüzelőberendezéseket. Ahogy a gázkazánoknál, úgy a kályhák esetében is akkor nevezünk egy rendszert nyílt égésterűnek, ha a tüzelőanyag elégetéséhez szükséges oxigént a berendezés a helyiségből szívja. A kandallók és kályhák hagyományosan ezen az elven működnek. A zárt égésterű kályhák külön csövön szívják be az égési levegőt az épületen kívülről, ennek megfelelően a tüzelés és a füstelvezetés a lakótértől teljesen különválasztva játszódik le. Mivel nem kell külön ügyelni a légellátásra, így az égés mindig tökéletes lesz, és szénmonoxid visszaáramlásra sem ad lehetőséget a kialakítás.
Tervezési elvek
Amire mindenképp szükség van a telepítés előtt, az a lakás (vagy a fűtendő helyiség) hőszükséglete. Ez az érték fogja meghatározni a tüzelőberendezés optimális méretét (teljesítményét). A hőszükséglet meghatározható becsléssel, vagy mérnöki számításokkal is, a témáról részletesen olvashat a hivatkozott szakcikkben.
A fűtési rendszerbe kapcsolt kandalló vízterében folyamatosan keringetni kell a fűtővizet, különben a víz eléri forráspontját és tönkreteheti a készüléket. A keringetés lehet gravitációs elvű (jellemzően nem alkalmazzák), vagy termosztát vezérelte szivattyúval is történhet. A vízteres fatüzelést csak radiátoros (magas hőmérsékletű) hőleadókhoz ajánjuk, padlófűtéses (alacsony hőmérsékletű) hőleadókhoz nem.
A tágulási tartály kötelező eleme a rendszernek, ez biztosítja, hogy a melegebb víz nagyobb térfogata ne nyomja szét a hőleadókat, valamint megakadályozza a csőhálózat károsodását is, túlfűtés esetén. Áramkimaradás vagy a szivattyú meghibásodásának esetén egy kioldó szelep engedi le a fölösleges vízmennyiséget a csatornahálózaba, aminek a helyére be tud áramlani a tágulási tartályban lévő hidegebb víz. A tágulási tartály lehet nyílt vagy zárt is, a tüzelőberendezés típusának megfelelően.
Ajánljuk! Egy vízteres kályha vagy kandalló tökéletesen ki tudja elégíteni egy családi ház fűtését, ha a berendezés teljesítménye, a hőleadók teljesítménye és az elosztóhálózat megfelelően, egymással összhangban van méretezve. A hatékony szabályzás és a fentebb említett biztonsági eszközök kiépítése mellett a vízteres kialakítások jó épületgépészeti megoldásoknak számítanak, ár-érték arányuk pedig kiemelkedően jó.
Üzembiztosság
A vízteres kályhás vagy kandallós tüzelés üzembiztosnak mondható, ha a tervezést és a kivitelezést is megfelelően végezték el. A vízteres fatüzeléses kialakításokat bátran ajánljuk, különösen akkor, ha földgáz még nincs bekötve a házba, ennek költségei ugyanis igen magasak lehetnek. A rendszer különleges karbantartást nem igényel, és a meghibásodások is általában egyszerűen javíthatók. Javíthatóság szempontjából előnyösebb a kályha, mivel ez a készülék azonnal hozzáférhető, míg egy kandalló esetén elképzelhető, hogy bontás szükséges.
Szükség van tervezésre?
Az egyszerűbb vízteres kialakításoknál jellemzően nincs szükség épületgépészeti tervezésre.
Egy gyakorlott fűtésszerelő megfelelő színvonalon el tudja készíteni a vízteres fűtési rendszert, mérnöki tervrajzok nélkül is.
Életbiztonság
Életbiztonság tekintetében a fatüzelések két veszélyforrást rejtenek, az egyik az égési sérülés veszélye, a másik a szénmonoxid-mérgezés veszélye. A szénmonoxid-visszaáramlás megelőzhető a megfelelő mennyiségű levegő utánpótlásának folyamatos biztosításával és az éves rendszerességű kéményvizsgálattal. A kisebb-nagyobb égési sérülések általában a forró felületek megérintésekor keletkeznek, az ilyen esetek gyakoriságát körültekintéssel lehet mérsékelni. Kisgyermekeknek csak felügyelet mellett érdemes a kályhával egy helyiségben tartózkodniuk.
A berendezés üzemeltetése nem tűzveszélyes, ha a kazán körül megtartjuk a megfelelő védőtávolságokat.
Komfortfokozat
A lakókomfort némileg elmaradhat a gázkazános kialakításokétól, mivel az épület hőmérséklete a fűtési-üzemszüneti ciklusokat követi. Ha naponta csak egyszer fűtünk be, akkor a tűz kihúnyását követően a hőmérséklet fokozatosan esik, egészen a következő tüzelési ciklusig. Minél gyengébben hőszigetelt az épületünk, a hőingadozás annál nagyobb lesz. Egy korszerű épület esetén is naponta legalább 2-3 fokos hőmérséklet csökkenésre kell számítanunk, ami elsősorban a reggeli órában okozhat némi diszkomfotot.
Ha az épületben lakhatás céljából tartózkodunk, a kályhában minden nap be kell fűtenünk, ezt elmulasztani nem lehet. Ha kizárólag ezzel a rendszerrel kívánunk fűteni, akkor kényszerű módon a napi rutin részévé kell tennünk a kályha begyújtását, a tűz életben tartását, illetve felügyeletét.
A megfelelő tűzifa
Az ideális tűzifa nedvességtartalma 20% alatti, ezt általában 1-2 év alatt éri el a tüzelőanyag, tárolástól és fajtától függően. A nedves fa használata fokozottan hátrányos a tüzelés szempontjából, ugyanis a fűtőértéke akár a fele is lehet a száraz fáénak, e mellett a tűzteret és a kéményt is károsíthatja, mivel kátrány lerakódást okoz. A tűzifák különböző típusainak egységnyi súlyra vetített fűtőértéke közel azonos, tehát egy kilogramm fenyőfa és egy kilogramm tölgyfa ugyanannyi hőenergiát ad le a vízteres kályhában. Ha a fatüzelés mellett döntünk, előre gondoskodnunk kell a megfelelő mennyiségű tüzelőanyagról, és annak száraz helyen történő tárolásáról.